®

Az utazásszervezés egy speciális terület, melynek néhány speciális szabályáról további cikkünkben már beszámoltunk. Azonban ehhez a tevékenységhez kapcsolódóan számos más sajátossággal is meg kell ismerkednie azoknak, akik ezzel foglalkoznak.
 

Cikksorozatunkban az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó fogalmakat, adózási szabályokat, különleges adminisztratív előírásokat mutatjuk be.

 
Mi is az az utazásszervezési szolgáltatás?

Az adóalany által – saját nevében – utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges.

Mindebből következik, hogy az utazásszervezési szolgáltatás az alábbi feltételeknek kell, hogy megfeleljen:
 

• a szolgáltatás megrendelője az utas legyen

• a szolgáltatás legalább részben turisztikai szolgáltatás legyen

• a szolgáltatást az utazásszervező az utas felé saját néven nyújtsa

• a saját néven nyújtott szolgáltatást más adóalanyoktól vegye igénybe (a saját szolgáltatás nem kizáró ok, de nem beszélhetünk utazásszervezésről, ha csak saját szolgáltatás értékesítése történik), melyek jellemzően közvetlenül az utasnak szolgáltatnak (sofőr, szálloda, étterem, idegenvezető)

Saját szolgáltatásnak nevezzük a saját erőforrással ellátott feladatokat. Ez lehet pl. saját alkalmazott által elvégzett idegenvezetés vagy saját busszal és sofőrrel történő utasszállítás.
 

Utazásközvetítéstől való elhatárolódás

Az utazásközvetítő az utazásszervezővel ellentéteben nem a saját nevében jár el, hanem a megbízója nevében és javára (szerződései a megbízó és az utas között születnek), így az árbevétel is a megbízójánál realizálódik, míg ő a munkájáért (jellemzően) jutalékot kap. Az utazásközvetítőre az áfa törvény főszabálya vonatkozik, nem alkalmazhatja a speciális utazásszervezési áfa-előírásokat.
 

Az utas meghatározása

Az utazásszervezőnek tett nyilatkozata alapján:
 

• nem adóalanyként, vagy nem adóalanyi minőségben,

• az előző meghatározás alá nem sorolható esetben, ha saját nevében és javára

veszi igénybe az utazásszervezési szolgáltatást.

Ebből következik, hogy a szolgáltatás megrendelője
 

• természetes személy vagy más személy, aki nem alanya az áfának, ebből következően adóalanyként sem tud eljárni, vagy áfa alany ugyan, de a szolgáltatást nem ilyen minőségben rendeli meg (pl. áfa alany adószámos magánszemély)

• olyan áfaalany természetes személy, vagy más személy, aki adóalanyi minőségben rendeli meg a szolgáltatást, azonban azt saját nevében és javára használja (pl. vállalkozás cafeteria elemként rendel meg szolgáltatást munkavállalói számára)

A megrendelő akkor jár el saját nevében és javára, ha a szolgáltatást nem értékesíti tovább.

Abban az esetben, ha a megrendelő tovább értékesíti a szolgáltatást, rögtön két változással is számolnunk kell:
 

1. Az igénybe vett szolgáltatást már nem utasként, speciális szabályok szerint, hanem normál áfával, közvetítőként veheti igénybe.

2. Ugyanakkor a közvetítői tevékenységéből adódóan utazásszervezővé lép elő, tehát a saját érékesítésére már az árrés szerinti adózást kell alkalmaznia, ami azt jelenti, hogy a rá áthárított forgalmi adót nem vonhatja le, és az áfát a realizált haszon alapján kell megfizetnie, melynek összege nullánál kisebb nem lehet.

Ez a helyzet áll fenn egy vállalkozás által dolgozóira áthárított utazási költség esetén is. Ha az eladási ár nem magasabb, mint a bekerülési költség, úgy az adóalap nullánál kisebb nem lehet. Figyelnünk kell a negatív haszonkulcsra, hiszen ha a munkavállalóinknak beszerzési ár alatt juttatunk egy utazást, úgy a beszerzési és az eladási ár negatív különbözete jövedelemként adózik.

2020-tól azonban a szolgáltatást adóalanyként megrendelő fél felé is az utazásszervezés speciális szabályai szerint kell számláznia az „elsődleges” (azért elsődleges, mert ezután már láncügylet esetén is  minden szereplő utazásszervezőnek minősül) utazásszervezőnek.  Jövőre ugyanis az utas fogalmának megszűnésével gyakorlatilag minden út olyan lesz, mintha az utasnak lenne értékesítve.

Nyilatkozattételi kötelezettség

Nyilvánvaló, hogy az utas minőségét eldönteni az utazásszervező információ begyűjtése nélkül nem tudja, ezért a helyes számlázás érdekében, illetve annak bizonyítására a megrendelőt nyilatkoztatni kell, hogy milyen minőségben rendeli meg az utazást:
 

1.     nem adóalanyként

2.     adóalanyként

   • saját nevében és javára

   • saját nevében, de más javára

A nyilatkozat formája nem kötött, de azt írásban kell megejteni még a szolgáltatás nyújtása/igénybe vétele előtt, illetve előleg beszedése esetén a megrendeléssel egyidejűleg.

De hogyan is határozhatjuk meg, mi az a turisztikai szolgáltatás?

Az ÁFA törvény 206.§ (1) a) pontja „egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás”-ként nevesíti azt a szolgáltatást vagy terméket, melyet utazásszervezési szolgáltatásként kell értékesíteni. 2019. 12. 31-ig dupla feltételről van szó: nem elég az, hogy a szolgáltatást utasnak nyújtom, annak lényegadó tartalma turisztikai kell, hogy legyen. (2020-tól az igénybe vevő személyét nem kell vizsgálni.)

A fogalmi meghatározás azt jelenti, hogy a nyújtott szolgáltatáscsomag több mint a fele turisztikai jellegű kell, hogy legyen.

Egy életszerű példával élve, ha egy utazásszervező egy adóalany vállalkozásnak nyújt szolgáltatást, úgy vizsgálnia kell a turisztikai elemek arányát. Meg kell határozni, hogy az út egy üzleti út, melynek vannak turisztikai elemei, vagy fordítva, egy céges nyaralásról van szó, melybe beépítettek némi üzleti tartalmat. Ebből adódik, hogy csak a második út szervezése fog az ÁFA törvény XV. fejezete alapján adózni.

Fontos, hogy idén még meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás az utazás árát tovább hárítja-e a munkavállalóira, tagjaira, mert ha tovább számlázza, úgy adóalanyi minőségben jár el, tehát nem alkalmazandók a speciális szabályok a szolgáltatást megrendelő vállalkozásnak történő számlázás során, ellenben áthárul a szolgáltatás igénybe vevőjére az a feladat, hogy megvizsgálja a felhasználást, értékesítést.
 

A szolgáltatások eredete és minősége

A nyújtott szolgáltatásokat a téma vizsgálatakor mindig két csoportra osztjuk:

    harmadik személytől igénybe vett (közvetített szolgáltatás)
    saját szolgáltatás

Ha csak saját szolgáltatást nyújtunk, pl. egy utazási irodával együttműködve bemutatjuk a települést, mely alkalmával saját járművel fuvarozzuk az utasokat, a vállalkozás saját munkavállalója, tagja végzi el az idegenvezetést, kíséri az utasokat, majd elvisszük őket a saját borospincénkbe, ahol vendégül látjuk őket, úgy a szolgáltatás nem utazásszervezés.

Ugyanakkor, ha a szolgáltatás részben közvetített, részben saját, úgy már utazásszervezői tevékenységről beszélünk, azzal a kitétellel, hogy a saját szolgáltatásokra nem alkalmazhatjuk az árrés alapú adózást.

Utóbbi esetben nyilvánvalóan a számlázásunk lesz bonyolultabb, mondván az tartalmazhat 5%-os, 18%-os, 27%-os, valamint különbözeti áfás értékesítést is.

Mindebből következik, hogy a törvényalkotó – joggal – úgy gondolkodott, hogy aki több turisztikai tevékenységből álló csomagot rak össze, és azt saját név alatt (saját felelősségre) értékesíti, úgy az egy szervezői tevékenységet végez, ellentéteben a más nevében és javára eljáró közvetítőkkel.
 

Hol van a határ?

Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy mekkora turisztikai szolgáltatáscsomagot kell értékesíteni ahhoz, hogy az különbözeti áfával adózzon.

Konkrét rendelkezés az áfatörvényben erről nincs, azaz nem határozza meg, hogy a turisztikai szolgáltatás egy csomag kell, hogy legyen. A törvényben csak a hatályt bővítő meghatározás van, azaz ha a szolgáltatás 24 óránál kevesebb, illetve ha nem tartalmaz szálláshely-szolgáltatást, akkor is utazásszervezési szolgáltatásnak minősül. Mindebből következően az egy komponensű turisztikai célú szolgáltatás közvetítés is lehet utazásszervezés, feltéve, ha az szervezői tevékenységet is igényel, nem pusztán szolgáltatás közvetítést.

Itt valóban nincs éles határ arra vonatkozóan, hogy az Áfa törvény 15.§-a alapján (közvetített szolgáltatás), általános szabályok szerinti, vagy a XV. fejezet speciális adózását kell-e választanunk, így az adózó felelőssége, hogy az ügyletet a valós tartalma alapján értékelje.

Lehet például egy közvetítőnek az a feladata, hogy egy turistacsoport étkeztetését megoldja. Ha a feladata mindössze annyi, hogy a szolgáltatást a meghatározott vendéglátóipari egységnél megrendelje és pénzügyileg rendezze, akkor egy szolgáltatás közvetítéséről van csak szó. Ezzel szemben, ha a szolgáltatást megrendelő azt kéri, hogy a meghatározott napi programhoz igazodó helyszínen legyen az étkezés megszervezve meghatározott igények alapján (pl. helyi jellegzetességek, speciális étkezési szokások), ott már egy szervezői tevékenység is jelen van, tehát már turisztikai szolgáltatásról beszélünk. Mindemellett 2019-ben csak abban az esetben lesz különbözeti adózású az ügylet, ha azt közvetlenül az utasnak és nem pl. az utazási irodának számlázzuk le.

Az idén hatályos szabályokat figyelembe véve nagyon fontos tehát pontosan meghatározni az utas személyét, illetve nyilatkoztatni, hogy milyen minőségben rendeli meg a szolgáltatást. A másik alapvető feladat, hogy eldöntsük, valóban utazásszervezési tevékenységről van-e szó.

Következő cikkünkben a már többször említett árrés szerinti adózásról ejtünk több szót.

​